2017. március 2.

„AZ ÉLET SZÍNVARÁZSÁVAL” a nagykanizsai Szabó László József festőművész kiállítása 
és
a nagykanizsai Vízvári „Pipás” József író, újságíró szerzői estje (Ősbemutató) 
Sashalmi Könyvtár Krúdy-termében

A könyvtár nevében Goldoványi Zoltán vezető köszöntötte a vendégeket, szereplőket és a közönséget.
Házigazdaként, M. Jankó János mutatta be az est szereplőit, és mondta el az új programokat.
Kanizsa József, az est levezető moderátora megemlékezett a Kőbányán élt Trencsér János ötvösmesterről, aki nagy szeretettel járt a sashalmi, a Zila és kőbányai rendezvényekre. A költők verseire új ihletésű verseket „aprikált”, és készített hozzá illusztrációkat. Kanizsa József gyertyát gyújtott Trencsér János emlékére és Németh Nyiba Sándor CD-ről Trencsér János verset adott elő.
Kanizsa József megemlékezett a 200 évvel, -1817. március 2-án- született Arany Jánosról és M. Jankó János Arany János: Itthon című versét olvasta föl.
E rövid emlékezések után Kanizsa József a Nagykanizsáról érkezett Szabó László József festőművészt mutatta be: „ ...Egy tanár-festőművész kiállítását láthatjuk itt a könyvtár galériában. Több mint 40 éve nyitok meg kiállításokat, volt ezek között nagyon modern, absztrakt, ahogy én „szoktamvolt” mondani „ákombákomos” kiállításra váró anyag is, de abban is meg kellett látni a szépet, az embernek szánt mondanivalót. Én vallom, hogy Isten akinek adott egy kis talentumot, azt azért adta hogy azzal a közönségünknek, ember társainknak adjuk valami szépet, nemest, maradandó értéket, vidítsuk föl, zökkentsük ki a nehéz mindennapi életből, rázzuk fel a melankóliából, a mai ember-betegségből, a depresszióból...Az válik igazi művésszé, aki ezt az Isten adta talentumot az emberiség, a közösség javára csiszolja, tovább fejleszti és valóban nemes veretű értéket hoz létre mindnyájunk örömére, életének megszépítésére, boldogulására. Szabó László József tanár festőművész is ez teszi, mindennapjainkat varázsolja szebbé, a természetből veszi át azt a szépet, nemest, amit ember csak másolni tud, legfeljebb műalkotással próbál művészit alkotni...Engem az első pillanatban megihletett több festmény is, most egy verset olvasok föl.” (A vers alul olvasható.) A méltatás, a festőművész bemutatása után a festő is szót kapott:
Szabó László József: „...Ha már szót kaptam, hogy hogyan tovább? Szeretném folytatni, ezt az alkotói munkát. A fiamnak köszönhető, -itt van a család is-, hogy elkezdtem, ugyanis ő hívta föl rá a figyelmem, hogy ifjú koromban festegettem, hát most nyugdíjasan a felszabadult időmben folytassam e nem mindennapi festőművészi tevékenységet...Hát így indult hét évvel ezelőtt, azóta több helyen volt kiállításom, de még ilyen szép kiállítás és ilyen ünnepi fogadtatásom nem volt. Köszönöm a Krúdy Körnek, a Könyvtárnak és neked József, hogy így kitartottál mellettem és megszervezhettünk ez az „Az élet színvarázsával” című kiállítást. Természetes, folytatni fogom a festőművészi mesterséget, és igyekszem a Krúdy Körrel is tartani a jó kapcsolatot. Köszönöm.”
A festőművész bemutatása után Németh Nyiba Sándor saját megzenésített versét adta elő.
Az est második részében a szája csücskében pipát tartó Vízvári „Pipás” József író, újságírót mutatta be Kanizsa József.
Vízvári „Pipás” József első könyvéről, a TÜKÖR-ről Kanizsa József ezt írta:
„ Lám, ez a fiatalember, akit csak újságíróként ismertem, és az Interneten és Kanizsa Antológiákban olvastam főleg az írásait, most egy kész könyvvel lepett meg. „Tükröt” adott a kezembe. Egy kisváros élettörténeteiből, élethelyzeteiből, a múltból és a jelenből tart elém, elénk „tükörképet” az ott élő, igaz zalai emberek megélt, átélt „kis városi magyar valós emberi sors” alakulásaiból ad ízelítőt, helyzetjelentést, diagnózist, Mutat TÜKRÖT...” S e könyv után jöttek az újabb „tükröt” mutató könyvek, novellák... Most adta a kezembe a legújabb könyvet, Sorosok... Emberek... című még nyomdaszagú könyvet, ez az ötödik.
/Tükör, Nagykanizsai Képeskönyv, Koldus nemzedék, A Jövőbelátó, Sorosok... Emberek.../
Vízvári „Pipás” József, aki korábban csak újságírással, fotózással foglalkozott, most hirtelen „berobbant” az irodalmi életbe, nem is akármilyen témát tartalmazó könyvekkel..., ad szociográfia diagnózist Nagykanizsa és környékén elő emberek élethelyzetéről. A kis „pipa” sem maradhat el szája szegletéből, és a huncut mosoly sem...Az esten három novellarészlet hangozott el, mindegyik tanulságos, valós helyzeteket adtak vissza a közönségnek: Tükör, Néma szegénység, Szemlesütve. A novellák elhangzása után Vízvári „Pipás” József is megkapta a közönségtől a vastapsot, aki elmondta, hogy újabb könyveken dolgozik, legközelebb egy kisregénye fog megjelenni.
Vízvári „Pipás” József: „...Sorsok..., Emberek... című kötetem most külön ajánlom figyelmükbe, fájdalmasabb élethelyzetek kerültek be a könyvbe. Köszönöm e szép estét, fogadtatást, könyvbemutatót. Köszönöm  M. Jankó János, Németh Nyiba Sándor és Újvári Ferenc közreműködését.”
A kedves Közönség megint egy újabb értékes, szép esttel lett gazdagabb, akár a festményekre gondolok, vagy a megemlékezésekre, és Vízvári „Pipás” József kisvárosi társadalmi diagnózisára...

Tudósító: Kanizsa József
Fotók: Goldoványi Zoltán, Kanizsa József, Skerlák Iván.

Vers
Kanizsa József:

ADRIAI TENGERPART, NAPLEMENTE
(Szabó László József festménye alá.)

Óh, még érzem a sós tenger illatát
s hallom a hullámok zúgó moraját.
Látom a napfürdőző embersokaságot,
a sirályok röptét, s az égi magasságot...
*
Csendben tengeri fuvallattal jön az este.
Zúgó szél pesti testem a parton kereste.
A Nap már piruló arccal távozóban.
Az ég alja vörösben-aranyozóban.
*
Be is aranyozta napom a csodás idő.
Mosolygó arcom várja, itt van, itt a Nagy Ő!
Itt van a család e szép napbarnító fényben,
csak nézzük a tengert visszavágyó reménnyel