„AZ ÉLET SZÍNVARÁZSÁVAL” a nagykanizsai Szabó László József
festőművész kiállítása
és
a nagykanizsai Vízvári „Pipás” József író, újságíró
szerzői estje (Ősbemutató)
a Sashalmi Könyvtár Krúdy-termében
a Sashalmi Könyvtár Krúdy-termében
A könyvtár nevében Goldoványi Zoltán vezető
köszöntötte a vendégeket, szereplőket és a közönséget.
Házigazdaként, M. Jankó János mutatta be az est
szereplőit, és mondta el az új programokat.
Kanizsa József, az est levezető moderátora
megemlékezett a Kőbányán élt Trencsér János ötvösmesterről, aki nagy
szeretettel járt a sashalmi, a Zila és kőbányai rendezvényekre. A költők
verseire új ihletésű verseket „aprikált”, és készített hozzá illusztrációkat.
Kanizsa József gyertyát gyújtott Trencsér János emlékére és Németh Nyiba
Sándor CD-ről Trencsér János verset adott elő.
Kanizsa József megemlékezett a 200 évvel, -1817. március
2-án- született Arany Jánosról és M. Jankó János Arany János: Itthon
című versét olvasta föl.
E rövid emlékezések után Kanizsa József a Nagykanizsáról
érkezett Szabó László József festőművészt mutatta be: „ ...Egy
tanár-festőművész kiállítását láthatjuk itt a könyvtár galériában. Több mint 40
éve nyitok meg kiállításokat, volt ezek között nagyon modern, absztrakt, ahogy
én „szoktamvolt” mondani „ákombákomos” kiállításra váró anyag is, de abban is
meg kellett látni a szépet, az embernek szánt mondanivalót. Én vallom, hogy
Isten akinek adott egy kis talentumot, azt azért adta hogy azzal a
közönségünknek, ember társainknak adjuk valami szépet, nemest, maradandó
értéket, vidítsuk föl, zökkentsük ki a nehéz mindennapi életből, rázzuk fel a
melankóliából, a mai ember-betegségből, a depresszióból...Az válik igazi
művésszé, aki ezt az Isten adta talentumot az emberiség, a közösség javára
csiszolja, tovább fejleszti és valóban nemes veretű értéket hoz létre
mindnyájunk örömére, életének megszépítésére, boldogulására. Szabó László
József tanár festőművész is ez teszi, mindennapjainkat varázsolja szebbé, a
természetből veszi át azt a szépet, nemest, amit ember csak másolni tud,
legfeljebb műalkotással próbál művészit alkotni...Engem az első pillanatban
megihletett több festmény is, most egy verset olvasok föl.” (A vers alul
olvasható.) A méltatás, a festőművész bemutatása után a festő is szót kapott:
Szabó László József: „...Ha már szót kaptam, hogy hogyan
tovább? Szeretném folytatni, ezt az alkotói munkát. A fiamnak köszönhető, -itt
van a család is-, hogy elkezdtem, ugyanis ő hívta föl rá a figyelmem, hogy ifjú
koromban festegettem, hát most nyugdíjasan a felszabadult időmben folytassam e
nem mindennapi festőművészi tevékenységet...Hát így indult hét évvel ezelőtt,
azóta több helyen volt kiállításom, de még ilyen szép kiállítás és ilyen ünnepi
fogadtatásom nem volt. Köszönöm a Krúdy Körnek, a Könyvtárnak és neked József,
hogy így kitartottál mellettem és megszervezhettünk ez az „Az élet
színvarázsával” című kiállítást. Természetes, folytatni fogom a
festőművészi mesterséget, és igyekszem a Krúdy Körrel is tartani a jó
kapcsolatot. Köszönöm.”
A festőművész bemutatása után Németh Nyiba Sándor
saját megzenésített versét adta elő.
Az est második részében a szája csücskében pipát tartó Vízvári
„Pipás” József író, újságírót mutatta be Kanizsa József.
Vízvári „Pipás” József első könyvéről, a TÜKÖR-ről Kanizsa
József ezt írta:
„ Lám, ez a fiatalember, akit csak újságíróként ismertem, és
az Interneten és Kanizsa Antológiákban olvastam főleg az írásait, most egy kész
könyvvel lepett meg. „Tükröt” adott a kezembe. Egy kisváros élettörténeteiből,
élethelyzeteiből, a múltból és a jelenből tart elém, elénk „tükörképet” az ott
élő, igaz zalai emberek megélt, átélt „kis városi magyar valós emberi sors”
alakulásaiból ad ízelítőt, helyzetjelentést, diagnózist, Mutat TÜKRÖT...” S
e könyv után jöttek az újabb „tükröt” mutató könyvek, novellák... Most adta a
kezembe a legújabb könyvet, Sorosok... Emberek... című még nyomdaszagú
könyvet, ez az ötödik.
/Tükör, Nagykanizsai Képeskönyv, Koldus nemzedék, A
Jövőbelátó, Sorosok... Emberek.../
Vízvári „Pipás” József, aki korábban csak újságírással,
fotózással foglalkozott, most hirtelen „berobbant” az irodalmi életbe, nem is
akármilyen témát tartalmazó könyvekkel..., ad szociográfia diagnózist
Nagykanizsa és környékén elő emberek élethelyzetéről. A kis „pipa” sem maradhat
el szája szegletéből, és a huncut mosoly sem...Az esten három novellarészlet
hangozott el, mindegyik tanulságos, valós helyzeteket adtak vissza a
közönségnek: Tükör, Néma szegénység, Szemlesütve. A novellák elhangzása után
Vízvári „Pipás” József is megkapta a közönségtől a vastapsot, aki elmondta,
hogy újabb könyveken dolgozik, legközelebb egy kisregénye fog megjelenni.
Vízvári „Pipás” József: „...Sorsok..., Emberek... című
kötetem most külön ajánlom figyelmükbe, fájdalmasabb élethelyzetek kerültek be
a könyvbe. Köszönöm e szép estét, fogadtatást, könyvbemutatót. Köszönöm M. Jankó János, Németh Nyiba Sándor és Újvári
Ferenc közreműködését.”
A kedves Közönség megint egy újabb értékes, szép esttel lett
gazdagabb, akár a festményekre gondolok, vagy a megemlékezésekre, és Vízvári
„Pipás” József kisvárosi társadalmi diagnózisára...
Tudósító: Kanizsa József
Fotók: Goldoványi Zoltán, Kanizsa József, Skerlák Iván.
Vers
Kanizsa József:
ADRIAI TENGERPART, NAPLEMENTE
(Szabó László József
festménye alá.)
Óh, még érzem a sós tenger illatát
s hallom a hullámok zúgó moraját.
Látom a napfürdőző embersokaságot,
a sirályok röptét, s az égi magasságot...
*
Csendben tengeri fuvallattal jön az este.
Zúgó szél pesti testem a parton kereste.
A Nap már piruló arccal távozóban.
Az ég alja vörösben-aranyozóban.
*
Be is aranyozta napom a csodás idő.
Mosolygó arcom várja, itt van, itt a Nagy Ő!
Itt van a család e szép napbarnító fényben,
csak nézzük a tengert
visszavágyó reménnyel